A szabadságjogosultságot Németországban egyszerű képlettel számíthatja ki: heti munkanapok száma × 24 ÷ 6. Az eredmény a törvényes minimális szabadság – 5 napos munkahétnél 20 nap, 6 napos munkahétnél 24. Aki év közben lép be vagy ki, bizonyos esetekben minden teljes hónapra egy tizenkettedet kap. A munkaszerződések és a kollektív szerződések ennél több szabadságot is előírhatnak.
A cikk HR-osztályoknak, bérszámfejtő irodáknak és cégtulajdonosoknak szól – különösen a munkaerő-kölcsönző vállalatoknál –, valamint azoknak a munkavállalóknak, akik utána szeretnének számolni a saját jogosultságuknak. Lépésről lépésre megmutatja, hogyan számítható ki a szabadságjogosultság: teljes munkaidőben, részmunkaidőben és Minijobban, belépéskor, felmondáskor és kilépéskor, a fennmaradó szabadsággal és az elévüléssel együtt.
A szabadság kiszámítása: a képlet
Minden munkavállalónak minden naptári évben joga van fizetett pihenőszabadságra (a szövetségi szabadságtörvény, Bundesurlaubsgesetz – BUrlG, § 1). A törvény értelmében munkavállalónak számítanak a fizikai dolgozók, a szellemi alkalmazottak és a szakképzésben részt vevők (§ 2 BUrlG).
A törvényes szabadságjogosultság évente legalább 24 hétköznap (Werktage) (§ 3 Abs. 1 BUrlG). Hétköznapnak számít minden naptári nap a vasárnapok és a törvényes ünnepnapok kivételével (§ 3 Abs. 2 BUrlG). A törvény tehát hétfőtől szombatig tartó, 6 napos héttel számol: 24 hétköznap négy hét szabadság.
Aki hetente hat napnál kevesebbet dolgozik, a 24 hétköznapot saját munkanapjaira (Arbeitstage) számítja át. A Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztérium (BMAS) erre ezt a képletet adja meg:
„Szerződésben rögzített heti munkanapok száma x 24 nap […] : 6 munkanap (hétfőtől szombatig)”
A szabadság számítása 5 napos és 6 napos munkahétnél
Így számítható ki a szabadságjogosultság bármennyi heti munkanap esetén. A táblázat a törvényes minimális szabadság számítását mutatja, mellette pedig azt, hány szabadnap jár, ha a vállalatnál a teljes munkaidőben dolgozóknak 5 napos munkahét mellett 30 nap szabadságuk van.
| Heti munkanapok | Számítás | Törvényes minimális szabadság | 30 nap teljes munkaidős szabadságnál |
|---|---|---|---|
| 6 | 6 × 24 ÷ 6 | 24 szabadnap | 36 szabadnap |
| 5 | 5 × 24 ÷ 6 | 20 szabadnap | 30 szabadnap |
| 4 | 4 × 24 ÷ 6 | 16 szabadnap | 24 szabadnap |
| 3 | 3 × 24 ÷ 6 | 12 szabadnap | 18 szabadnap |
| 2 | 2 × 24 ÷ 6 | 8 szabadnap | 12 szabadnap |
| 1 | 1 × 24 ÷ 6 | 4 szabadnap | 6 szabadnap |
Az eredmény mindig ugyanannyi szabad hét: a törvényes minimális szabadságnál négy, az összehasonlító esetben hat. Az 5 napos munkahét 20 napja ugyanaz a minimális szabadságjogosultság, mint a 6 napos hét 24 hétköznapja.
Ha a munkaszerződése vagy egy kollektív szerződés több szabadságot ír elő, ezzel a magasabb jogosultsággal kell számolni. A BMAS erre példát is ad: ha a teljes munkaidőben dolgozóknak 5 napos munkahét mellett 30 munkanap szabadság jár, a heti három napot dolgozó munkavállaló 18 napot kap (30 ÷ 5 × 3).
Szabadság számítása részmunkaidőben: a munkanapok száma a döntő
A részmunkaidőben dolgozók ugyanolyan feltételekkel jogosultak szabadságra, mint a teljes munkaidőben dolgozók. A BMAS szerint a minimális szabadság a megállapodott heti munkanapok számához igazodik, nem az órákhoz. Az a munkavállaló, aki részmunkaidőben öt napon át napi négy órát dolgozik, ezért ugyanúgy 20 nap minimális szabadságra jogosult, mint a teljes munkaidőben dolgozó.
Azok a részmunkaidősök, akik csak egyes napokon dolgoznak, kevesebb szabadnapot kapnak, de egy szabad héthez kevesebbre is van szükségük. Így minden munkavállaló egyenértékű hosszúságú szabadságot kap (BAG, 19.03.2019-i ítélet – 9 AZR 315/17).
Ha a munkanapok száma hétről hétre változik, a jogosultságot a BMAS szerint az adott munkaidő-modellre kell átszámítani. Ennek számítását a következő szakasz mutatja be.
Példa: részmunkaidő heti három naponEgy munkavállaló hétfőn, szerdán és pénteken dolgozik.
Törvényes minimális szabadság: 3 × 24 ÷ 6 = 12 munkanap
Ha a teljes munkaidősöknek szerződés szerint 30 nap jár (5 napos hét): 30 ÷ 5 × 3 = 18 munkanap
Mindkét esetben ugyanannyi hétig szabad, mint egy teljes munkaidős: négy, illetve hat hétig.
A szabadság kiszámítása Minijob és rendszertelen munkanapok esetén
A csekély mértékű foglalkoztatásban (geringfügige Beschäftigung, Minijob) is jár fizetett pihenőszabadság. A Minijob-Zentrale, a Minijobokért felelős központi hivatal ugyanazzal a képlettel számolja a szabadságjogosultságot: heti munkanapok száma × 24 ÷ 6. A heti két napon végzett Minijob évi nyolc szabadnapot jelent.
Ha egy vállalat a teljes munkaidőben dolgozóknak a törvényben előírtnál több szabadságot ad, a Minijob-Zentrale szerint a Minijobban is több szabadnapot kell adnia. A Minijob-Zentrale a honlapján szabadságkalkulátort (Urlaubsrechner) kínál.
Rendszertelen munkanapok: Ha a heti munkanapok száma változó, az egész év munkanapjaival kell számolni. A Szövetségi Munkaügyi Bíróság a törvényes minimális szabadságra ezt a képletet adja meg: 24 hétköznap × munkavégzési kötelezettséggel járó napok ÷ 312 hétköznap (BAG, 30.11.2021-i ítélet – 9 AZR 225/21).
A Minijob-Zentrale így számol: éves szabadnapok × egyéni éves munkanapok ÷ 260, ha a vállalatnál 5 napos munkahét érvényes, és ÷ 312, ha 6 napos. Mindkét út ugyanarra az eredményre vezet.
Példa: kisegítő változó munkanapokkalEgy Minijobban dolgozó kisegítő hol heti egy, hol heti három napot dolgozik – az évben összesen 104 napot. A vállalatnál 5 napos munkahét érvényes.
A Minijob-Zentrale képlete: 20 × 104 ÷ 260 = 8 szabadnap
A Szövetségi Munkaügyi Bíróság képlete: 24 × 104 ÷ 312 = 8 szabadnap
Időarányos szabadság kiszámítása évközi belépéskor vagy kilépéskor
A teljes szabadságjogosultság először akkor keletkezik, amikor a munkaviszony hat hónapja fennáll (várakozási idő, Wartezeit – § 4 BUrlG). A várakozási idő a munkaviszonnyal kezdődik, és csak egyszer kell teljesíteni. A törvény itt nem a megállapodott próbaidőt veszi alapul.
Három esetben ehelyett a § 5 BUrlG szerinti részszabadság (Teilurlaub) keletkezik. A munkavállaló ilyenkor az éves szabadság egy tizenkettedére jogosult minden olyan teljes hónapra, amelyben a munkaviszony fennáll.
A képlet: éves szabadság ÷ 12 × teljes hónapok száma. A számításnál csak a belépés és a kilépés dátuma közötti teljes hónapok számítanak.
Kerekítés: Ha a számítás legalább fél napot kitevő törtrészt ad, azt egész szabadnapra kell felkerekíteni (§ 5 Abs. 2 BUrlG). A kisebb törtrészeket a Szövetségi Munkaügyi Bíróság szerint sem felfelé, sem lefelé nem kell kerekíteni, amíg törvény, kollektív szerződés vagy munkaszerződés nem tartalmaz ettől eltérő szabályt. A törtrész megmarad (BAG, 23.01.2018-i ítélet – 9 AZR 200/17).
Átvitel: A belépés évéből származó részszabadságot a munkavállaló kérésére át kell vinni a következő naptári évre (§ 7 Abs. 3 Satz 4 BUrlG).
Munkáltatóváltás: Azt a szabadságot, amelyet egy korábbi munkáltató a folyó naptári évben már kiadott, be kell számítani (§ 6 Abs. 1 BUrlG). A korábbi munkáltatónak erről a kilépéskor igazolást kell kiállítania (§ 6 Abs. 2 BUrlG).
Példa: belépés augusztus 1-jénTeljes munkaidős munkavállaló, 5 napos munkahét, 20 nap törvényes minimális szabadság. Az év végéig a munkaviszony öt teljes hónapig áll fenn.
20 ÷ 12 × 5 = 8,33 szabadnap. A törtrész fél napnál kisebb. Felkerekítés tehát nincs, de lefelé kerekítés sincs: marad a 8,33 nap.
Példa: kilépés április 30-ánUgyanaz a kiindulási helyzet, a várakozási idő teljesült. A kilépés évében a munkaviszony négy teljes hónapig áll fenn.
20 ÷ 12 × 4 = 6,67 szabadnap, felkerekítve 7 szabadnap. Azt a szabadságot, amelyet a munkaviszony megszűnése miatt már nem lehet kivenni, pénzben kell megváltani (§ 7 Abs. 4 BUrlG).
Szabadságkalkulátor: számolja ki saját maga három lépésben
Kitölthető szabadságkalkulátor ezen az oldalon nincs. A szabadságjogosultság kiszámítása azonban mindig ugyanazt a három lépést követi. Ezekkel egy szabadságkalkulátor eredményét is ellenőrizheti.
A számításhoz munkavállalónként ezekre az adatokra van szüksége: a heti munkanapok száma, a teljes munkaidőben járó szabadnapok száma a munkaszerződés vagy a kollektív szerződés szerint, a belépés dátuma és – ha van – a kilépés dátuma.
Az éves szabadság meghatározása: A törvényes szabadságjogosultság: heti munkanapok száma × 24 ÷ 6; az 1–6 napra vonatkozó értékek a fenti táblázatban találhatók. Szerződés szerinti többletszabadságnál így számoljon: szabadnapok teljes munkaidőben ÷ munkanapok teljes munkaidőben × saját munkanapok.
A § 5 BUrlG szerinti részszabadság ellenőrzése: Belépés július 1-jétől, kilépés a várakozási idő letelte előtt, vagy kilépés június 30-ig a várakozási idő teljesítése után. Csak ebben a három esetben kell így számolni: éves szabadság ÷ 12 × teljes hónapok száma. Egyébként a teljes törvényes minimális jogosultság marad.
Kerekítés és levonás: A 0,5 vagy annál nagyobb törtrészt egész napra kerekítse fel, a kisebbek megmaradnak. Ezután vonja le a már kivett szabadnapokat és a korábbi munkáltatónál kapott szabadságot. Az eredmény a fennmaradó szabadság.
Ezekkel az adatokkal három tipikus eset így számítható ki:
| Eset | Adatok | Számítás | Törvényes szabadságjogosultság |
|---|---|---|---|
| Belépés szeptember 1-jén, teljes munkaidő | 5 munkanap, 4 teljes hónap | 20 ÷ 12 × 4 = 6,67 | 7 nap (felkerekítve) |
| Kilépés március 31-én a várakozási idő teljesítése után, részmunkaidő | 2 munkanap, 3 teljes hónap | 8 ÷ 12 × 3 | 2 nap |
| Kilépés szeptember 30-án a várakozási idő teljesítése után, teljes munkaidő | heti 5 munkanap | nincs részszabadság, 5 × 24 ÷ 6 | 20 nap |
A szerződés vagy kollektív szerződés szerinti többletszabadságra más szabályok is vonatkozhatnak, például tizenkettedelés minden belépéskor vagy kilépéskor.
A szabadság kiadása: kívánságok, egybefüggő szabadság és betegség
Ha a szabadságjogosultság ki van számítva, az időpont a kérdés. Az időpont meghatározásakor figyelembe kell venni a munkavállaló szabadságra vonatkozó kívánságait. Egy kívánságnak csak akkor kell háttérbe szorulnia, ha sürgős üzemi érdekek szólnak ellene, vagy ha más munkavállalók szabadságkívánságai szociális szempontból elsőbbséget élveznek (§ 7 Abs. 1 BUrlG).
Egybefüggő szabadság: A szabadságot egyben kell kiadni. Megosztani csak sürgős üzemi vagy személyes okból lehet. Ha a jogosultság meghaladja a tizenkét hétköznapot, a szabadság egyik részének ilyenkor legalább tizenkét egymást követő hétköznapot kell kitennie (§ 7 Abs. 2 BUrlG). 6 napos hétnél ez két hét.
Betegség a szabadság alatt: Ha a munkavállaló a szabadság alatt megbetegszik, a keresőképtelenség napjai nem számítanak bele az éves szabadságba. Ennek feltétele az orvosi igazolás (§ 9 BUrlG).
Szabadság idejére járó díjazás (Urlaubsentgelt): A szabadság alatt a fizetés tovább jár. Az Urlaubsentgelt a szabadság kezdete előtti utolsó tizenhárom hét átlagkeresetéhez igazodik (§ 11 Abs. 1 BUrlG). A GVP keret-kollektív szerződés ehelyett az utolsó három elszámolt hónappal számol (§ 10 MTV).
Fennmaradó szabadság: átvitel, elévülés és kifizetés
A szabadságot a folyó naptári évben kell kiadni és kivenni. A fennmaradó szabadság csak akkor vihető át a következő évre, ha ezt sürgős üzemi vagy személyes okok indokolják. Ilyenkor a következő év első három hónapjában, azaz március 31-ig kell kivenni (§ 7 Abs. 3 BUrlG).
A munkáltató tájékoztatási kötelezettsége (Hinweisobliegenheit): A Szövetségi Munkaügyi Bíróság szerint a szabadságjogosultság főszabály szerint csak akkor szűnik meg, ha a munkáltató előzetesen konkrétan felszólította a munkavállalót a szabadság kivételére, és világosan, időben felhívta a figyelmét arra, hogy a szabadság különben elvész (BAG, 19.02.2019-i ítélet – 9 AZR 541/15, az Európai Unió Bírósága – EuGH, 06.11.2018 – C-684/16 nyomán).
Hosszú betegség és a 15 hónapos határidő: Ha a munkavállaló a szabadságév kezdetétől megszakítás nélkül a rákövetkező második év március 31-ig egészségügyi okból nem tudta kivenni a szabadságát, a szabadságjogosultság e 15 hónap leteltével elvész – a munkáltató tájékoztatása nélkül is. A 2025. évi szabadság ilyenkor 2027. március 31. végével vész el.
Ha viszont a munkavállaló a szabadságévben még dolgozott, mielőtt a betegség elkezdődött, a 15 hónapos határidő rendszerint csak akkor érvényes, ha a munkáltató időben lehetővé tette számára a szabadság kivételét (BAG, 20.12.2022-i ítélet – 9 AZR 245/19, az EuGH, 22.09.2022 – C-518/20 és C-727/20 nyomán).
Kifizetés: A szövetségi szabadságtörvény a fennmaradó szabadság kifizetését csak egyetlen esetre írja elő: ha a szabadságot a munkaviszony megszűnése miatt – például felmondás után – már nem lehet kiadni. Ilyenkor pénzben kell megváltani (§ 7 Abs. 4 BUrlG).
Ha több évből fennmaradó szabadságról van szó, érdemes munkajogi jogi tanácsot kérni.
Szabadságjogosultság a munkaerő-kölcsönzésben: ezt szabályozza a GVP kollektív szerződés
A szövetségi szabadságtörvény a munkaerő-kölcsönzésben (Arbeitnehmerüberlassung) is érvényes. Hogy ezen felül mennyi szabadság jár, az a munkaszerződésben kikötött kollektív szerződéstől függ. A DGB/GVP keret-kollektív szerződés (Manteltarifvertrag, MTV) – a GVP kollektív szerződés része, 2026. január 1. óta hatályos – a szabadságjogosultságot a munkaviszony időtartama szerint lépcsőzi (§ 9.3 MTV):
az első évben: 25 munkanap
a második és a harmadik évben: 27 munkanap
a negyedik évtől: 30 munkanap
A számok 5 napos munkahétre vonatkoznak. Ha a heti munkanapok száma ennél több vagy kevesebb, a szabadság ennek megfelelően nő vagy csökken (§ 9.4 MTV). Évközi belépéskor vagy kilépéskor minden teljes hónapra egy tizenketted jár, de legalább a törvényes minimális szabadság (§ 9.5 MTV).
A szabadság tervezésekor figyelembe kell venni a már rögzített ügyfélkihelyezéseket. A munkavállalók már jóváhagyott szabadnapjai ügyfélkihelyezésre nem vehetők igénybe (§ 9.2 MTV).
Az MTV további, a számítás szempontjából fontos szabályai:
Kilépés az első hat hónapban: A szabadságjogosultság ilyenkor a szövetségi szabadságtörvény szerint alakul (§ 9.3 MTV).
Ünnepnap a szabadság alatt: Hogy egy ünnepnap szabadnapnak számít-e, az a munkáltató székhelye szerinti ünnepnapi szabályoktól függ. Ha az ügyfélkihelyezést a szabadság miatt megszakítják, a kihelyezés helyének ünnepnapi szabályai érvényesek (§ 9.4 MTV).
Fennmaradó szabadság: A jogosultság a naptári év végével megszűnik, kivéve, ha előzetesen eredménytelenül próbálták érvényesíteni, vagy ha a szabadságot üzemi okból vagy betegség miatt nem lehetett kivenni. Ebben az esetben a fennmaradó szabadság átkerül a következő évre, és március 31-ig kell kivenni. Tartós keresőképtelenség esetén a rákövetkező második év március 31-én vész el (§ 9.6 MTV).
Felmondás: Ha a munkaviszony megszűnik, a szabadságot a felmondási idő alatt kell kiadni és kivenni. Ha ez nem lehetséges, pénzben kell megváltani (§ 9.7 MTV).
A kollektív szerződések a szövetségi szabadságtörvény legtöbb rendelkezésétől eltérhetnek, a 24 hétköznapos minimális szabadságtól azonban nem (§ 13 Abs. 1 BUrlG). Más kollektív szerződésekre azok saját szabályai érvényesek. Ha nem alkalmaznak kollektív szerződést, az egyenlő bánásmód elve érvényes (§ 8 Abs. 1 AÜG): a Szövetségi Munkaügyi Ügynökség (Bundesagentur für Arbeit) a szabadságot is a lényeges munkafeltételek közé sorolja.
Mindenképpen érdemes minden munkavállalót évente egyszer tájékoztatni a fennmaradó szabadságról és a határidőkről, és ezt a tájékoztatást dokumentálni.
Példa: belépés április 1-jén, GVP kollektív szerződés, 5 napos munkahétAz első évben az éves szabadság 25 munkanap. Az év végéig kilenc teljes hónap van: 25 ÷ 12 × 9 = 18,75 nap.
Mivel azonban a várakozási idő szeptember 30. végével teljesül, erre az évre már a teljes, 20 napos törvényes szabadságjogosultság fennáll. A § 9.5 MTV szövege szerint ezért 20 nap az alsó határ.
Négy tipikus hiba a szabadság számításánál
Ezen a négy ponton könnyű hibásan számolni:
A hétköznap és a munkanap összekeverése
A 24 hétköznap 6 napos hétre vonatkozik. Heti öt munkanapnál ez 20 szabadnap.
Részmunkaidő órák szerint számolva
A minimális szabadságnál a heti munkanapok száma számít, nem a heti óraszám.
A július 1-jei belépés teljes évnek számítva
A várakozási idő a belépés évében nem teljesül. Részszabadság keletkezik: az éves szabadság hat tizenkettede.
Az előző munkáltatónál kivett szabadság kimarad
Az ugyanabban a naptári évben már kiadott szabadságot be kell számítani. Erre szolgál a § 6 Abs. 2 BUrlG szerinti szabadságigazolás.
Sok munkavállaló szabadságjogosultságának nyomon követése
A belépési dátumok, a részmunkaidős modellek és a kollektív szerződés szerinti fokozatok munkavállalónként eltérnek.
Az SBM munkaerő-kölcsönző szoftverben munkavállalónként rögzítheti a szabadságjogosultságot – a munkaviszony időtartama szerint, a próbaidőre vagy egyénileg –, és látja a fennmaradó szabadságot és a szabadságtervezést. A szabadnapok külön jelöléssel szerepelnek a jelenléti íven. A hónapzárás előtti ellenőrzés többek között azokat az órákat is jelzi, amelyeket szabadnapokra rögzítettek.
Maga a bérszámfejtés nem az SBM-ben történik: az SBM előkészíti a béradatokat, és átadja őket a DATEV-nek vagy az Addisonnak.
Gyakori kérdések a szabadságjogosultságról
Évente 24 hétköznap (§ 3 Abs. 1 BUrlG). A szövetségi szabadságtörvény 6 napos hétből indul ki. 5 napos munkahétnél a törvényes szabadságjogosultság 20 nap, azaz négy hét.
Heti munkanapok száma × 24 ÷ 6 – ez adja a törvényes minimális szabadságot, heti három munkanapnál tehát 12 szabadnapot. A szerződés szerinti többletszabadságot ugyanilyen arányban számítsa át: szabadnapok teljes munkaidőben ÷ munkanapok teljes munkaidőben × saját munkanapok.
A belépés évére az éves szabadság hat tizenkettede, vagyis a törvényes minimális szabadságnál 5 napos munkahét mellett 10 nap. A teljes jogosultság ebben az évben már nem keletkezik (BAG, 17.11.2015-i ítélet – 9 AZR 179/15).
A legalább fél napot kitevő törtrészeket egész szabadnapra kell felkerekíteni (§ 5 Abs. 2 BUrlG). A kisebb törtrészek megmaradnak, ha nincs ettől eltérő szabály (BAG, 9 AZR 200/17).
Felmondás után a fennmaradó szabadságot ki kell venni, amennyiben ez a kilépés dátumáig lehetséges. Azt a szabadságot, amelyet a munkaviszony megszűnése miatt már nem lehet kiadni, pénzben kell megváltani, azaz ki kell fizetni (§ 7 Abs. 4 BUrlG).
Nem. Az átvitt szabadságot ugyan március 31-ig kell kivenni (§ 7 Abs. 3 BUrlG). Főszabály szerint azonban csak akkor szűnik meg, ha a munkáltató előzetesen felszólította a munkavállalót a szabadság kivételére, és figyelmeztette az elvesztésére (BAG, 9 AZR 541/15). Hosszú betegség esetén a szabadságév végétől számított 15 hónapos határidő érvényes (BAG, 9 AZR 245/19).
A súlyosan fogyatékos személyek a szabadságévben öt munkanap pótszabadságot kapnak, 5 napos munkahétre vetítve (§ 208 SGB IX). A fiatalokra életkortól függően legalább 25–30 hétköznap vonatkozik (§ 19 JArbSchG).
A szabadság kiszámításához ismerni kell a munkanapokat, a hónapokat és a kollektív szerződést.
A képlet, amellyel a szabadságjogosultságot kiszámítja, rövid. A hibák a részleteknél keletkeznek: részmunkaidős modellek, évközi belépések és kilépések, kerekítés, fennmaradó szabadság és a kollektív szerződés szerinti fokozatok. Aki ezeket az adatokat munkavállalónként naprakészen tartja, gyorsabban számol, és ritkábban kell javítania.
Bérszámfejtés előkészítése az SBM-melÁllapot: 2026. november. Ez a cikk általános áttekintést nyújt, és nem helyettesíti a jogi tanácsadást. Források: §§ 1–9, 11, 13 BUrlG; § 8 AÜG; § 208 SGB IX; § 19 JArbSchG; BMAS, „Teilzeit – Alles was Recht ist” (2025. július), valamint kérdések és válaszok az áthidaló részmunkaidőről (Brückenteilzeit); BAG, 9 AZR 179/15, 9 AZR 200/17, 9 AZR 541/15, 9 AZR 315/17, 9 AZR 225/21 és 9 AZR 245/19; Minijob-Zentrale, „Urlaubsanspruch im Minijob” és az „Urlaub im Minijob” című magazincikk (22.07.2026); a DGB/GVP keret-kollektív szerződés (20.05.2025); a Szövetségi Munkaügyi Ügynökség AÜG-re vonatkozó szakmai utasításai (Fachliche Weisungen, érvényes 01.07.2026-tól).

